15 éves Lauderes diák vagyok és azt hiszem az én zsidóságom leginkább az anyukám zsidósága. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy én is olyan magyar zsidó családból származom, ahol a nagyszülők ( anyukám szülei) a II. Világháborúban átélt borzalmak miatt 1945 után már nem gyakorolták a vallásukat, annak ellenére, hogy anyukám nagyszülei vallásos, kósert tartó családból származtak. Mindkét dédszülőm óriási veszteséget élt át a háborúban. Mindezt az anyukám elmeséléseiből tudom,  hiszen ő még ismerte a dédszüleimet. Azt is az anyukám mesélte el nekem, hogy a nagymamám, aki 1946-ban született sokat foglalkozott a zsidóságával. Ő nem vallásos lett, hanem a Holocaust történeteket falta,, ha szabad ezt a kifejezést használni. Mivel anyukám megörökölte az anyukám könyvtárát, így látom, hogy milyen sok a Holocausttal foglalkozó könyvünk van.  Ami érdekes, hogy az anyukám megörökölte ezt  a szokást és ő is sok ilyen könyvet olvas, sőt azt akarja, hogy én és a testvérem is ilyeneket olvasson. Ebből néha van egy kis veszekedés, mert én nem mindig akarok ilyen témákat olvasni.

Mivel apukám történész, és ez a korszak a szakterülete, én nap mint nap sokkal többet hallok a II. Világháborúról és sokkal több dokumentumot, könyvet és tárgyi emléket ismerek, mint a kortársaim.

Apukám otthoni gyűjteményében van horogkeresztes útlevél, naptár, sok fotó Hitlerről és a nácikról. De ezeknek ismerem a jelentését, a tartalmát és azt, hogy miért különleges történelmi darabok ezek.

Örülök neki, hogy apukám sokat mesél ezekről a témákról. Anyukám is sokat beszél minderről, igaz ő viccelődni is szokott a témával. Apukám nem zsidó, és ezért mindig, amikor megkérdezik, hogy apukám zsidó-e, anyukám azt válaszolja, hogy „nem, de már intézik.”

Ez egyébként szerintem is vicces, de nem annyira, mint amennyire a szüleim gondolják.

Visszatérve a gyökereinkhez, anyukám a rendszerváltáskor volt 18 éves és így ő fiatalon élte meg azt, hogy milyen, amikor vége lett a szocializmusnak és az emberek elkezdhettek szabadon vallást gyakorolni. Persze ettől nem lettek vallásosak, de azért anyukám járt a József krt. 27 szám alatti Rabbi képzőbe, ahol sok ismerőse lett. Ezt is onnan tudom, hogy ezzel is szokott viccelni, hogy sok embert ismer onnan, akikkel a legváratlanabb helyeken szokott összefutni. Azon is szokott viccelődni, hogy ha nem a zsinagógából ismer valakit, akkor biztos a média szakról, ahol tanult régen. Ezt mondjuk nem értem pontosan, hogy miért vicces, de szerinte az.

A zsidó vallás szerint én egészen zsidónak számítok, hiszen az anyukám anyukája 100 %-ban volt zsidó. Már tudtam valamennyit a zsidóságról mielőtt a Lauderbe felvettek, de nem nagyon tartottuk az ünnepeket. Szeretem, hogy egyre több zsidó ünnepet tartunk meg otthon és szeretem, hogy mindig barátok jönnek hozzánk ilyenkor. Szeretek Szarvasra is járni, bár néha azt érzem, hogy ott már túl sok a zsidósággal kapcsolatos program, kicsit túlerőltetik a témát. Ezzel együtt szívesen járok oda, ami azért is érdekes, mert a testvérem nem akar odamenni.

Azt gondolom, hogy zsidónak lenni azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy bármilyen kisebbséghez tartozni nehéz. És azt is jelenti, hogy zsidóként nem engedhetjük meg magunknak, hogy másokkal szemben előítéleteink legyenek. Néha meg is lep, ha azt hallom, hogy egy zsidó csúnya megjegyzést tesz - mondjuk egy romára.

Végezetül , ha össze kell foglalnom, hogy milyen az én zsidóságom , azt hiszem anyukámmal értek egyet,  aki szerint leginkább kulturálisan kötődünk a valláshoz, illetve gasztronómiailag, ami a szerintem a kultúra része. Ezt azért gondolom, mert rengeteg zsidó szakácskönyvünk van, és anyukám szeret „zsidósan” főzni. Nagyon finom zsidó tojást tud csinálni, de a maceszgombócot nem szeretem.