Name: Anna M
Gender: Female
Country of residence: Hungary
Writing language: Hungarian
Read story below!
Zsidó utam Szegeden, egy kisvárosban kezdődött, ahol életem korai szakaszában édesapám, aki rabbi volt, mély hatást gyakorolt rám. Olyan otthonban nőttem fel, ahol a zsidó hagyományok mindennapjaink szerves részét képezték, és már gyermekkoromban áthatottak a vallási szokások. Számomra természetes volt, hogy az ünnepeket és a hétköznapokat a zsidó naptár és hagyományok szerint éljük meg. Az ilyen közeg biztos alapokat adott nekem, de zsidó identitásom megértése az évek során sokkal mélyebbé vált. Rájöttem, hogy a vallási rítusok és szokások csak egy részét képezik annak, amit zsidónak lenni igazán jelent. Az igazi fordulópont az volt, amikor túlléptem a megszokott vallási gyakorlatokon, és felfedeztem a közösséghez tartozás mélyebb élményét.
Szegeden, a vidéki környezetben, gyakran éreztem magam elszigeteltnek a tágabb zsidó világ közelségétől. Bár családunkban a hagyományok mélyen gyökereztek, mégis úgy tűnt, hogy a nagyobb zsidó közösség messze van tőlünk. Hiányzott az a fajta társasági élet, amit egy nagyobb közösség biztosíthatott volna. Csak akkor kezdett változni a nézőpontom, amikor megismerkedtem a zsidó nyári táborok világával. Ezek a táborok új fénybe helyezték számomra a zsidó életet – egy élő, lélegző közösséget tártak fel, amely túlmutatott a családom határain. Itt tapasztaltam meg először, mit jelent igazán valahová tartozni. Az első táborok alkalmával találkoztam olyan fiatalokkal, akik hozzám hasonlóan élték meg zsidó identitásukat, és ez azonnal mély kapcsolatot hozott létre közöttünk. Megtaláltam a saját törzsemet, az első kvutzámat – egy szoros kötelékű csoportot, amely gyorsan második családommá vált. Az itt kialakult kapcsolatok mélyek és tartósak lettek, közös élményeink és kölcsönös támogatásunk révén. Ezek az élmények arra ösztönöztek, hogy tovább kutassam és értékeljem zsidóságom valódi jelentését.
Ahogy egyre inkább része lettem a zsidó közösség életének, ráébredtem, hogy a hagyományokon túl a zsidó lét központi eleme a tanulás és a közösségépítés. Életemben e két elem egyre inkább összefonódott, és a zsidó közösségi terekben találtam meg azt az inspirációt, amely később pályaválasztásomat is befolyásolta. Minden egyes közösségi esemény és tábori élmény közelebb vitt annak megértéséhez, hogy zsidóságom nem csupán személyes identitásom része, hanem egy közös, kollektív történet is, amelyet másokkal oszthatok meg.
Ez a felismerés vezetett el az informális oktatás világába, amely teljesen új távlatokat nyitott meg számomra. Az informális oktatás abban különbözik a hagyományos oktatástól, hogy nem csak az ismeretek átadására koncentrál, hanem mélyebb, személyesebb kapcsolatokat is létrehoz. Ami leginkább megérintett benne, az az, hogy képes személyes történeteinken és tapasztalatainkon keresztül összekapcsolni minket. Míg a hagyományos oktatás gyakran száraznak és személytelennek tűnhet, az informális oktatás az életből merít, és a társainktól való tanulásra épít. Ez egy dinamikus folyamat, amely során nemcsak a könyvekből tanulunk, hanem egymás életútjából is – a kihívásokból, sikerekből és mindennapi tapasztalatokból. Ez a megközelítés mély kapcsolatokhoz és kölcsönös fejlődéshez vezetett. Számomra az informális oktatás hatékony eszköznek bizonyult a személyes fejlődés és a közösségépítés terén. Megtanított arra, hogy a tanulás akkor a leghatásosabb, ha őszinte kapcsolatokkal és közös élményekkel átszőtt. Az informális oktatás révén mélyebben megértettem a közösség igazi lényegét – hogyan táplálja a személyes növekedést és hogyan hoz össze embereket.
Mindössze 15 évesen vállaltam először a madrich szerepet, tele céltudatossággal. Ez a feladat számomra több volt, mint egy egyszerű felelősség; hivatásként tekintettem rá, hogy visszaadjak annak a közösségnek, amely meleg szívvel fogadott be engem. Szívemet és kreativitásomat beleadtam a fiatal gyermekek tanításába, bízva abban, hogy bennük is felébreszthetem azt a szenvedélyt és hovatartozás érzését, amit én is felfedeztem. Madrich szerepem lehetőséget adott arra, hogy jelentős hatást gyakoroljak mások életére, és elősegítsem a következő generáció zsidó örökségéhez való kötődését. Minden tábori élmény és közösségi esemény alkalmával éreztem, hogy az ifjúsági vezetés mennyire fontos a közösség fennmaradásában és fejlődésében. Az, hogy én is hozzájárulhattam a fiatalabb generáció zsidó identitásának megerősítéséhez, óriási felelősség és egyben hatalmas öröm volt számomra.
Életem új fejezete akkor kezdődött, amikor Budapestre költöztem, ahol mélyreható változásokon és növekedésen mentem keresztül. A nagyvárosi élet pezsgése és a zsidó közösség gazdagsága új perspektívákat hozott. Budapesten csatlakoztam a Hashomer Hatzairhoz, ahol folytattam madrich tevékenységemet, és bekapcsolódtam a JCC Budapest és Szarvas Tábor munkájába is. Ezek a szervezetek központi szerepet játszottak életemben, lehetőséget nyújtva a zsidó közösséggel való mélyebb kapcsolódásra, valamint személyes és szakmai fejlődésemre. A budapesti zsidó élet sokszínűsége és dinamizmusa inspirált, és megerősített abban a hitemben, hogy a közösségi munka az, ahol a legtöbbet tehetek.
A Hashomer Hatzair által kivételes lehetőséget kaptam arra, hogy felfedezzem a világot, és szemináriumokon új kultúrákat ismerjek meg. Ezek az élmények szélesítették látókörömet, és elmélyítették globális zsidó identitásom megértését. 2020-ban megtiszteltetésként éltem meg, hogy részt vehettem a Somer újjáépítésében Magyarországon. Öt madrich és néhány gyermek közreműködésével indultunk, de közös elkötelezettségünk, stratégiai tervezésünk és víziónk révén sikerült átalakítani a szervezetet. Ma büszkén mondhatjuk, hogy több mint 20 madrichim és több mint 60 chanichim támogatását élvezzük. Ez az eredmény a közösség erejének és az összefogás hatásának bizonyítéka.
A közösségben végzett munka mélyen megváltoztatott engem. Az együtt tanulás és fejlődés alapvető része volt tapasztalataimnak. Ez a közös utazás nemcsak gazdagította az életemet, hanem segített abban is, hogy empatikusabb és tudatosabb emberré váljak. Az egymásból való tanulás és a kölcsönös támogatás folyamata mély érzést adott a hovatartozásról és a személyes fejlődésről. Emlékeztetett arra, hogy egy támogató közösség milyen hatalmas és átalakító erővel bírhat. Azok a fiatalok, akikkel együtt dolgoztam, és azok a kollégák, akikkel közösen formáltuk a jövőt, nem csupán barátok lettek számomra; ők a választott családom. Közösen osztozunk a zsidó jövőnk iránti elkötelezettségben, és mély köteléket építettünk közös értékeink és tapasztalataink révén.
Most, hogy új fejezet kezdődik életemben zsidó szakemberként, tele vagyok céltudatossággal és elszántsággal. A JCC Budapest és a Hashomer Hatzair fundraising menedzsereként elkötelezett vagyok közösségünk bővítése és a szükséges erőforrások biztosítása iránt. Küldetésem, hogy a jövő generációk, köztük az ötéves húgom is, hozzáférhessenek azokhoz a lehetőségekhez, amelyek formálták az életemet. Szeretném, ha ő is megtapasztalhatná azt a hovatartozás és fejlődés érzését, amit én is éreztem, és még jobb lehetőségeket kapna, mint amit gyerekként én élvezhettem.
A Hashomer Hatzair és a JCC Budapest munkájában szerzett készségek – stratégiai gondolkodás, fundraising és közösségépítés – létfontosságúak a szerepemben, és lehetővé tették számomra, hogy jelentős hatást gyakoroljak közösségünk fejlődésére. Ezek a tapasztalatok megerősítették bennem a tikkun olam, a világ helyreállításának értékét is. Ez az elv vezérli minden erőfeszítésemet a következő generációk támogatásában és egy erős, támogató közösség építésében, amely hosszú éveken át virágozhat.
Mélyen hálás vagyok mindazon élményekért, kihívásokért és örömökért, amelyek formálták utamat. Az emberek, akikkel ezen az úton találkoztam, nem csupán barátok; ők a választott családom. Az én utam a szeretet, növekedés és kapcsolat története. Ahogy a jövőbe tekintek, izgatottan várom, hogy folytathassam ezt az utat, és fáradhatatlanul dolgozzak közösségünk bővítésén és megerősítésén a következő generációk számára.
My Jewish journey began in the small town of Szeged, where my father, a rabbi, profoundly shaped my early life. Growing up in a home where Jewish traditions were not just observed but cherished, I was immersed in religious customs from a young age. Celebrating holidays and marking everyday moments according to the Jewish calendar felt as natural to me as the air I breathed. This upbringing instilled in me a deep sense of identity, but as I grew older, I realized that my understanding of what it means to be Jewish had only just begun. I came to see that religious rituals and customs were only one part of a much richer tapestry of belonging, community, and shared history.
Growing up in a home where Jewish traditions were not just observed but cherished, I was immersed in religious customs from a young age.
In Szeged, a place where the broader Jewish world seemed distant, I often felt a sense of isolation. My family was rooted deeply in tradition, but there was a longing in me for something more—a connection to a larger community that shared my values and heritage. This longing began to be fulfilled when I discovered Jewish summer camps. These camps were more than just a place to learn; they were vibrant communities that brought Jewish life to the forefront. For the first time, I experienced the profound sense of belonging that comes from being part of something greater than oneself. I found my tribe, my first kvutzah—a close-knit group that quickly became my second family. The bonds we formed were built on shared values, mutual support, and the joy of living our Jewish identities together. These experiences awakened in me a deeper appreciation for what it means to be Jewish and sparked a lifelong commitment to exploring and nurturing my identity.
I found my tribe, my first kvutzah—a close-knit group that quickly became my second family. The bonds we formed were built on shared values, mutual support, and the joy of living our Jewish identities together.

As I became more involved in Jewish communal life, I began to see that being Jewish is about more than just following traditions—it’s about learning, growing, and building a community that reflects our values. The more I engaged with these aspects, the more they became central to my life. Every community event, every camp experience brought me closer to understanding that my Jewish identity is not just a personal story but a shared narrative that connects me with others. It’s a story of resilience, of hope, and of a commitment to something greater than oneself.
This realization led me into the world of informal education, where I found a way to live out these values. Unlike traditional education, which can often feel disconnected from personal experience, informal education is deeply rooted in the lives and stories of those involved. It’s a form of learning that fosters genuine connections, where we learn not just from books but from each other’s journeys—our challenges, triumphs, and everyday lives. This approach to education resonated with me on a profound level. It taught me that learning is most powerful when it’s intertwined with real relationships and shared experiences. Through informal education, I’ve come to understand the true essence of community—how it nurtures individual growth and brings people together in a meaningful way.
At just 15 years old, I took on the role of madricha with a sense of purpose that went far beyond mere responsibility. This role was a calling—a way to give back to the community that had welcomed me with such warmth and openness. I poured my heart and creativity into teaching young children, hoping to ignite in them the same passion and sense of belonging that I had discovered. Being a madricha was about more than leading; it was about helping to shape the next generation’s connection to our shared Jewish heritage. Each camp, each community event deepened my understanding of the importance of youth leadership in preserving and growing our community. The responsibility of nurturing the Jewish identity in younger generations was one I took to heart, and it filled me with immense joy and a sense of fulfillment.
At just 15 years old, I took on the role of madrich with a sense of purpose that went far beyond mere responsibility. This role was a calling—a way to give back to the community that had welcomed me with such warmth and openness.
When I moved to Budapest, a new chapter of my life began—one that was filled with profound change and growth. The vibrancy of the city and the richness of its Jewish community opened my eyes to new possibilities. In Budapest, I joined Hashomer Hatzair, continued my work as a madricha, and became involved with JCC Budapest and Szarvas Camp. These organizations became the heart of my life, providing opportunities for deeper connections, both with others and with my own values. The diversity and dynamism of Jewish life in Budapest inspired me and reinforced my belief that my true calling was in community work—a place where I could live out my values every day.
Through Hashomer Hatzair, I had the privilege of exploring the world and learning about different cultures at international seminars. These experiences broadened my perspective and deepened my understanding of my global Jewish identity. In 2020, I was honored to be part of the effort to rebuild Hashomer Hatzair in Hungary. What started with just five madrichim and a handful of children grew into a thriving community, driven by our shared commitment, strategic vision, and collective effort. Today, we proudly support over 20 madrichim and more than 60 chanichim. This transformation is a testament to the power of community and the incredible impact we can have when we work together, guided by our shared values.
Working within the community has deeply shaped who I am. The process of learning, growing, and supporting each other has been fundamental to my journey. It’s taught me the true meaning of belonging and has shown me the transformative power of a supportive community. The young people I’ve worked with and the colleagues I’ve collaborated with have become more than just friends—they are my chosen family. Together, we share a commitment to our Jewish future, bound by shared values and a deep sense of connection.

Now, as I step into my role as a Jewish professional, I am filled with a renewed sense of purpose and determination. As a fundraising manager for JCC Budapest and Hashomer Hatzair, I am committed to expanding our community and securing the resources needed to ensure our continued growth. My mission is to make sure that future generations, including my five-year-old sister, have access to the opportunities that have shaped my life. I want her to experience the same sense of belonging, growth, and connection that I have, and to have even better opportunities than I did.
My mission is to make sure that future generations, including my five-year-old sister, have access to the opportunities that have shaped my life. I want her to experience the same sense of belonging, growth, and connection that I have, and to have even better opportunities than I did.
The skills I’ve developed—strategic thinking, fundraising, and community building—are essential in my role and have empowered me to make a meaningful impact on our community’s development. But beyond these professional skills, my experiences have reinforced in me the value of tikkun olam, the responsibility to repair the world. This principle guides all my efforts, inspiring me to support future generations and build a strong, supportive community that will thrive for years to come.
I am deeply grateful for the experiences, challenges, and joys that have shaped my journey. The people I’ve met along the way are not just friends—they are my chosen family. My journey is one of love, growth, and connection, grounded in the values that have guided me every step of the way. As I look to the future, I am excited to continue this journey, working tirelessly to expand and strengthen our community, ensuring that it remains a place of belonging and growth for generations to come.

Your story could be next!